
Torbágy település a török hódoltság idején – hasonlóan a környékbeli falvakhoz – teljesen elnéptelenedett.
A megszállók kiűzését követően német nemzetiségű lakosság betelepítésével indult újra az élet, beleértve az egyházközségét is, amelyet 1714-ben alapítottak újra.
Ekkortájt rendelte el az akkori földbirtokos, Peter von Hermes tüzérhadnagy a gótikus szentélyt megőrizve egy új templom építését a középkori templom maradványainak felhasználásával. Az elkészült, Boldogságos Szűz Mária Szent Neve elnevezésű szakrális épületet 1730 körül Acsády Ádám veszprémi püspök áldotta meg.
Később Promperger Kristóf földesúr tornyot építtetett rá, de a nevéhez fűződik a templom ékét jelentő barokk fa oltár, valamint a Páduai Szent Antalról és Nepomuki Szent Jánosról elnevezett jobb és bal oldali mellékoltárok elkészíttetése is, amelyek a Canonica Visitatio (1747-es püspöki látogatás) idején már bizonyíthatóan álltak. Ugyanezen egyházlátogatásról készült dokumentum tesz említést a templom Szent Kereszt ereklyéjéről is.
Az épület 1771-re meglehetősen leromlott állapotba került, ennek ellenére a települést birtokló kegyurak majd’ száz évig nem fordítottak figyelmet a felújítására azon kívül, hogy 1802-ben restauráltatták az oltárt. Ekkor került a Nepomuki Szent János oltárra a jelenleg is látható festmény, amelynek helyén korábban szobor állt.
A méltatlan helyzetnek Sándor Móric gróf vetett véget, aki 1854-1860 között rendbe hozatta a tetőzetet és a padlózatot, felújíttatta az oltárokat és az orgonát, valamint újakra cseréltette a padokat is. A templom teljes körű felújítására és átépítésére viszont 1880-81-ig várni kellett. Ekkor az eredeti főhajót kereszthajóval bővítették, és megépült az oldalbejáratokkal ellátott kétoldali folyosó, amely a kereszthajóba vezet, valamint az oratórium és a főbejárat elé épített pitvar.
A templom teljes körű külső restaurálása 1954-ben, 1973-ban és 1983-ban történt meg.
A bejárata előtt felállított Szentháromság emlékoszlopot 1739-ben, a falu lakosságát is jelentősen érintő utolsó magyarországi pestisjárvány elmúltával emelték.
A Szűz Mária Neve-templomon kívül az egyházközséghez három kápolna (filia) is tartozott. A falun kívül, a jelenlegi vasútállomás felett helyezkedett el a Szent Antal-kápolna, amely 1764-ben már biztosan állt és amelyet 1804-ben felújítottak. A Rozália-kápolnát az emlékoszlophoz hasonlóan a pestis járvány elmúltával 1739-ben építették a Katalin-hegy lábánál. Végleges formáját 1775-ben érte el és 1815-ben, majd 1950-ben újították fel. A harmadik, a Segítő Szűzanya-kápolna 1865-ban épült.
SZŰZ MÁRIA NEVE-TEMPLOM
Biatorbágy, Dózsa György út 8.
GPS:47.479017,18.830116
A középkori eredetű templom a mai formáját többszöri átépítés során nyerte el.
BővebbenA több mint 700 éves település jelentős emléke az 1797-ben, késő barokk stílusban épült, Szent Anna tiszteletére szentelt...
BővebbenAz Etyeki Római Katolikus Egyházközség és Plébánia működéséről 1723 óta rendelkezünk adatokkal.
BővebbenA késő barokk templomot 1839-ben az egyházközség – egyházmegyei támogatással – építtette újjá, akkor alakult ki az épület mai...
Bővebben