Zsámbék
A Zsámbéki-medence északnyugati szélén fekvő Zsámbék Budapesttől 35 km-rel nyugatra helyezkedik el.
Kedvező természeti és klimatikus adottságainak köszönhetőn már a pattintottkő-korszakban is lakott volt, a későbbi időkből pedig kelta, római és avar leletek is előkerültek a területről.
A középkorban, az 1050-es években kőtemplom állt itt, a ma látható háromhajós bazilika építésének krónikája viszont nem maradt ránk. Egyes források Könyves Kálmán első feleségéhez, a szicíliai normann fejedelem lányához, mások (és talán ez áll közelebb a valósághoz) III. Béla felségéhez, Capet Margithoz és a kíséretében hazánkba érkezett francia nemesi családhoz kötik a monostor alapításával összefüggésbe hozható Aynard nemzetség megjelenését és letelepedését Zsámbék környékén.
Egykori okmányok alapján annyi bizonyos, hogy az Aynard nembeli Smaragd comes (ispán) 1220 körül a francia alapítású premontrei szerzetesrendnek adományozta zsámbéki birtokának egy részét és monostort alapított. A rend működtette a templomot és a rendházat a XV. századig. 1475-ben Mátyás király – a pápa engedélyével – a pálosoknak adta át. A magyar alapítású rend szerzetesei újjáépítették a monostort, felépítették a nyugati szárnyat és gótikus stílusban megújították a kerengőt.
1186-ban szintén francia megrendelésre készült el a mai kastély helyén álló egykori kővár. Később a Corvin János által birtokolt Zsámbékot 1540-ben elfoglalta a török, a csaknem 150 éves megszállást a templom és a kolostor és a lakosság is megsínylette, elnéptelenedett a falu.
A 17. században a Zichy-család vásárolta meg a birtokot, majd a lerombolt erődítmény helyén barokk kastélyt építtetett. A zichyek regnálásának idejére esik az elnéptelenedett mezőváros sváb telepesekkel történő betelepítése. Az itt új otthonra lelt lakosság jól értett a földműveléshez, szőlőtermesztéshez, szorgalmuknak és szaktudásuknak köszönhetően Zsámbék csakhamar fejlődésnek indult.
Ebbe a konjunktúrába robbant be az 1737-399-es pestis, amelyben 828 lakos vesztette életét, az ő emlékükre emelték a kastéllyal szemközt felállított fogadalmi szobrot.
A tatár és török támadások következtében erősen megrongálódott templomot ismét helyreállították, de az 1763-as nagy, komáromi földrengés olyan mértékű károkat okozott benne, hogy azután már nem építették újra. Legalábbis templomként, mert a lakosság építőanyagnak széthordta a templom köveit, amelyek számos zsámbéki építményben a mai napig megtalálhatók.
A templom majd’ 100 évig elhanyagoltan állt, csak a 19. században az intézményessé vált műemlékvédelem idején kezdtek hozzá a gondozásához.
A múlt század közepe sem sok békét tartogatott a városnak. A II. világháborúban – a fővároshoz való földrajzi közelsége okán – hadszíntér volt, majd 1946-ban az itt élő svábokat kitelepítették Németországba, hogy helyüket az Alföldről érkezett telepesekkel pótolják. Zsámbék 2009-ben emelkedett városi rangra.
