Zsámbék-Medence

Az ország kiemelt műemlékeként számontartott templomrom méltó tagja legszebb románkori emlékeinknek, a lébényi és a jáki templomoknak.

A Romtemplom egy 200 méter magas dombon áll, így a Zsámbéki-medence bármely pontjáról elsőként ezt pillanthatjuk meg. Helyén már 1030-ban Szent István törvényének megfelelően falusi templom állt. Az egykori egyhajós templomra épült a XIII. században a késő román – kora gótikus stílusú, 38 méter hosszú és 24 méter széles, háromhajós bazilika, majd a hozzá tartozó 4000 m2 nagyságú kolostor.

Román jellegét elsősorban a külső formái mutatják, míg a gótika főleg a belső kőfaragásokban jelentkezik. Növényi díszítő elemei a liliom, a háromkaréjos lóhere és a szőlő, figurális díszítő eleme a sárkány, de emberalakos ábrázolás is felfedezhető rajta: a köpenyében ülő szerzetes.

A háromhajós bazilika építésének krónikája nem maradt ránk. Egyes források Könyves Kálmán első feleségéhez, a szicíliai normann fejedelem lányához, mások (és talán ez áll közelebb a valósághoz) III. Béla felségéhez, Capet Margithoz és a kíséretében hazánkba érkezett francia nemesi családhoz kötik a monostor alapításával összefüggésbe hozható Aynard nemzetség megjelenését és letelepedését Zsámbék környékén. 

Egykori okmányok alapján annyi bizonyos, hogy az Aynard nembeli Smaragd comes (ispán) 1220 körül a francia alapítású premontrei szerzetesrendnek adományozta zsámbéki birtokának egy részét és Keresztelő Szent János tiszteletére családi, nemzetségi monostort alapított. A rend működtette a templomot és a rendházat a XV. századig. 1475-ben Mátyás király – a pápa engedélyével – a pálosoknak adta át. A magyar alapítású rend szerzetesei újjáépítették a monostort, felépítették a nyugati szárnyat és gótikus stílusban megújították a kerengőt. A templom északi tornyát és a nyugati oromfal rózsaablakát is az akkori divatirányzatnak megfelelően gótikus stílusban formálták át. A déli kapu elé előcsarnokot emeltek, melyet csillagboltozattal fedtek le.

Buda 1541-es eleste után Zsámbékon is a török lett az úr egészen a XVII. század végéig, de ezt megelőzően is több pusztítás, csapás érte a bazilikát. A tatárok 1242-ben felgyújtották, a támadást igazolja a körablak mellett megtalált tatár nyílvessző hegye, a törökök pedig várként használták, amiről a két torony között lévő rózsaablak sérülése tanúskodik. A templom tragédiáját viszont természeti katasztrófa, az 1763-ban bekövetkezett földrengés okozta, mely a Richter skála szerint 6,3-as erősségű volt és Magyarország legnagyobb földrengéseként jegyzi a krónika.

A törökök kiűzése után a szinte teljesen elnéptelenedett falu a Zichy családé lett. 1710. és 1760. között Németország négy tartományából és Galíciából érkeztek telepesek, akik újra benépesítették Zsámbékot.

A térséget nemcsak a földrengés rázta meg szó szerint, de két járvány is pusztított: a pestis és a kolera. Az elkövetkezendő majd’ 110 évben – a magyarországi műemlékvédelem megalakulásáig (1872.) – a templomot és a kolostort az itt élők kőbányának tekintették és ebből építették újjá Zsámbékot. Annak érdekében, hogy az itt élő, nagyrészt földbe vájt pincékben lakó családok életkörülményei javuljanak, kő alapú vályogházakat építettek a kolostor és a templom köveiből. 

1889-ben Möller István építészt bízta meg a Műemlékek Országos Bizottmánya a romok konzerválásával. A templom statikai megerősítéseként elegendő anyagi forrás hiányában a téglát alkalmazta, egyúttal egyértelműen jelezve az építményen, hogy mi a régi és mi az új. Möller István a Velencei Charta (a műemlékek és műemlék helyszínek konzerválásra vonatkozó egyezmény) alapelveit 70 évvel előzte meg a Romtemplomon végzett állagmegőrzésével. Munkájának emlékére 1989-ben készült el a kőtár tetején látható imazsámoly, mely Melocco Miklós alkotása. 

1934-1939 között tárta fel Lux Kálmán és Lux Géza a templom melletti kolostor falait. A középkori rendház késő román stílusú, lőrésszerű ablakos, donga boltozatos ebédlőjéből alakították ki a mai kiállító helyet, a kőtárat. Ettől nyugatra egy pince rendszer található, amelyet a középkorban élelmiszer tárolására és bor temperálására használták. 

A templomot 1963-ban villámcsapás érte, az ép torony csúcsa megsérült. Ezután épült ki a villám hárító rendszer, valamint ekkor készült el a templom keleti oldalán a műkő kiegészítés.

1986-ban egy régészeti kutatást követően ismét állagmegőrzési munka kezdődött a helyszínen. Dr. Valter Ilona régész vezetésével 463 sírt tártak fel. A templombelsőben az alapító Aynard nemzetség sírjait, a kerengő belső udvarában a szerzeteseket, a templom körül pedig falusi temetőt találtak.

A kőtárban időutazásra nyílik lehetőségünk a templom történetét, az első állagmegőrzési munkát, a régészeti kutatások eredményeit bemutató kiállítás, valamint a XIII. és XV. századból származó faragott kövek gyűjteménye jóvoltából. 

Az utolsó állagmegőrzés érdekében dolgozó építész az ásatásokat követően 1992-2000-ig Seidmayer János volt. Tervei alapján a templom főhajójának megerősítése, a külső csigalépcsőház felépítése, a támpillérek és támívek megerősítése történt meg. 2003-ban az önkormányzat kezdeményezésére ismét látogathatóvá vált a műemlékegyüttes. Az erre járóknak nem érdemes kihagyni a kőtárat, már csak azért sem, mert a tetejéről páratlan kilátás nyílik a Zsámbéki-medencére.

A Romtemplom felszentelt szakrális hely, ezért a látogatáson túl rendezvények (esküvők, keresztelők, szentmisék) csak ehhez alkalmazkodva tarthatók.

ROMTEMPLOM 

Cím: Zsámbék, Corvin János u. 1.

GPS: 47.549419, 18.714899

Belépőjegy árak:

Felnőtt: 700,-Ft/fő

Diák, nyugdíjas: 400,-Ft/fő

Csoport (10 fő felett): 400,-Ft/fő

Csoport (10 fő felett, diák, nyugdíjas): 300,-Ft/fő

Családi belépő: (2 felnőtt + 2 gyerek) 1.400, -Ft

Támogatói jegy: 100,- 200,- 300,- 500,-Ft

Idegenvezetés: 4.000, -Ft

Nyitvatartás:

április 1. és október 31. között hétfő kivételével naponta 10–18 óra között

november 1. és március 31. között hétfő kivételével 10–16 óra között