Zsámbék medence

Zsámbék egyik legrégebbi lakóháza, melyet a környék egykor leggazdagabb állattenyésztője, Melchior Keller építtetett 1740 körül. Nevét a homlokzaton található, a pásztorok védőszentjét, Szent Vendelt ábrázoló nagyméretű domborműről kapta. Különleges, kézzel festett bútorok, viseletek, használati tárgyak elevenítik fel a sváb népművészetet és a korabeli zsámbéki élet mindennapjait. 

A helytörténeti gyűjtemény 1992-ben nyílt meg civil kezdeményezésre. Kezdetben kulcsos házként működött, 2011-től a Zsámbéki Közművelődési Intézet és Könyvtár gondozza. Az egykori Szent Vendel-ház szobáiban a festett vagy éppen különleges technikával készült bútorok a sváb népművészetet és a régi zsámbéki életet, jelképvilágot idézik.

A konyhában látható a legrégebbi zsámbéki bútordarab, egy igen régi technikával – túró és mész keverékéből készült úgynevezett kazeinnel – festett konyhaszekrény, melynek elejét négy, a tulipán, a rózsa és szegfű motívumaiból álló életfa díszíti. A konyhában látható tatai és csákvári kerámiák a zsámbéki régi háztartásokban igen elterjedtek voltak.

A szobába vezető ajtó kovácsoltvas sarokpántján gránátalma díszítés található, mely a termékenység egyik jelképe. A berendezés legjelentősebb darabja az 1874-es évszámot viselő szekrény, melynek festése sok jellemzőjében a Fekete-erdő vidékéről Zsámbékra települt németek hagyományait őrzi.

A különleges, kézzel festett, jellegzetesen  sárga alapszínű parasztbútorokon ornamentikus motívumok láthatók. A szimbólumok  között gyakran feltűnik az életfa, mint termékenység motívum.