Zsámbék medence

„Egy történelmi igazságtalanságot nem lehet maradéktalanul jóvátenni, de törekednünk kell, hogy megőrizzük a hajdani elődeink emlékét.” – vallja Kárpáti Tímea, a Józsefvárosi Pincesort gondozó Lamgrub Egyesület elnöke. Felfedezésre váró természeti és műemléki értéket rejt, az elődök szorgalmas munkáját és az utódok tiszteletét testesíti meg a helyiek által Gödörnek hívott, hangulatos terület.

A Józsefvárosi pincesor lakóházak közé ékelődött pinceterület. 1946 előtt – a kitelepítés időpontjáig – sváb családok éltek ezen a mély fekvésű területen. Maga a „gödör” szintén emberi alkotás: az 1737 és 1739 között pusztító pestisjárvány után a településre újonnan érkező németek innen nyerték ki a házaik építéséhez a szükséges agyagot. Alapos munkát végeztek, hiszen annyira kimélyítették a fejtéssel a területet, hogy lakóépületek építésére alkalmatlanná vált, ám a gödröt szegélyező meredek partfal pincék kialakítására éppen megfelelt. Az első pincéket még a 18. században vájták ki a Lehmgrube, helyi dialektusban Lahmgrub (agyaggödör) falába. Ám a teljes kiépítésre csak a 19. században került sor, amikor a hetven borospince, többségük az eléje épített présházzal szinte körülfonta a területet.
Az 1946-os kitelepítést követően a terület pusztulásnak indult. 2005-ben megalakult a Lamgrub Egyesület, és munkájának eredményeként a terület megszépült. 2010-ben az Egyesület és Zsámbék Város felavatta a Német Nemzetiségi Emlékművet, Máhr Ferenc szobrászművész alkotását, és az Emlékparkot. Ma tanösvény kalauzolja a látogatót a természetvédelmi és műemléki védelmet élvező Gödörben.