Művészek

Zsámbéki-medence Idegenforgalmi Egyesület

 

Keresztes Nagy Árpád - kobzos énekmondó


2001. óta élek Zsámbékon. Az itt töltött évek alatt találtam rá igazán élethivatásaimra. Gyermekkorom óta muzsikálok. A klasszikus zongora és a jazz gitár után 1996 környékén fordultam a históriás énekek és a magyar népzenei- és mesehagyomány felé. Éreztem, hogy ez az enyém, mienk, ezt szívből tudom csinálni. Így kerültek az életembe a koboz és históriás énekek mellett a magyar népi furulyák, a kecskeduda, a doromb, a dunántúli bábtáncoltatás és mesemondás. Csodás dolog megtapasztalni, hogy hagyományainkban a látszólag különböző dolgok milyen szerves egységet alkotnak. Az országot járva, előadásaimban is próbálom ötvözni ezeket – akár felnőtt, akár gyermek közönségről legyen szó. A kifelé forduló színpadi munkámat nagyban segíti, hogy életem jó részét csendes befelé fordulásban, méhesemben tölthetem. Kicsi ez a méhes, mindössze negyvenöt- ötven család. Nem is tudnék több családdal foglalkozni, különösen úgy, ahogy én gondolkodom a méhekről. A hagyományos paraszti világban a méhesnek mindig kiegészítő gazdasági szerepe volt. Én is ezt a hagyományt próbálom tovább éltetni. Így tudom hozni azt a minőséget, amit nem az extra profit elérése motivál. Nagy öröm számomra, hogy 2016- ban a méheim által gyűjtött akácméz „Az Év Kiváló Magyar Méze” versenyen aranyfokozatú díjat kapott. 2013. januárjában dolgoztam először Fabók Mariannal. A munkakapcsolat azóta házassággá is alakult. :-) Mind az életben, mind pedig a színpadi munkában nagyon jól kiegészítjük egymást...

 

Fabók Mariann - színész, bábos mesemondó


2008- ban végeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ezt követően hat éven át a Miskolci Nemzeti Színház színésze voltam. Még színészi tanulmányaim során véletlenszerűen rám talált a bábozás – bár én magam nem hiszek a véletlenekben – és ez a találkozás olyan intenzíven érintett, hogy a mai napig szívügyem maradt. Úgy éreztem, ha a sors úgy hozta, hogy megtanulhattam ezt a mesterséget, akkor élnem is kell ezzel a tudással. Rég dédelgetett álomként 2009- ben bemutathattam „A halhatatlanság országa” címmel első önálló vásári bábjátékomat. Népmesei forrásokból dolgoztam. Megpróbáltam a mesemondást, bábozást és népi éneklést ötvöző előadásommal a „gyökereket és szárnyakat” egyszerre keresni: egy újszerű, felhőtlenül humoros játékot létrehozni, vigyázva azonban a mesében rejlő ősi tudás sértetlenségére. Nagyon nagy öröm volt számomra, amikor 2010- ben, Kecskeméten, a Magyarországi Bábszínházak X. Országos Találkozóján a szakmai zsűri díjjal jutalmazta ezt az előadásomat, megerősítésnek éreztem. De akkor még álmodni sem mertem, hogy ezt az előadást még hat új bemutató követi, s hogy ezek közül két előadás két egymást követő alkalommal megkapja a Marczibányi Téri Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle fődíját: (2013. „A székely menyecske meg az ördög” 2015. „Vitéz László és Vas Juliska”) Azóta is mind a hat bábjátékot országszerte folyamatosan játszom, s „A székely menyecske meg az ördög” című játék túl van a 400. előadásán.

Nagy lendületet adott színházi munkámnak, férjemmel, Keresztes Nagy Árpáddal történt találkozásom. A fent említett előadások közül ötnek alkotótársa lett. S kapcsolatunk elmélyülése serkentette azt a döntésemet, miszerint otthagytam a Miskolci Nemzeti Színházat, szabadúszóvá váltam, és Zsámbékra költöztem. Megtisztelő büszkeség számunkra, hogy munkánkat és elképzeléseinket az NKA és EMMI rendszeresen támogatja. Egyik ilyen álmunk a színház telephelyén egy körülbelül 100-110 fő befogadására alkalmas szabadtéri játszóhely építése. A telek, ahol a beruházás megvalósulna, örök- panorámával rendelkezik a Romtemplomra és a Zsámbéki- medencére. A terület lejtéséből adódóan egy amfiteátrum jellegű nézőteret képzelünk. Megszülető szabadtéri színpadunk játszóhelyet biztosíthat majd egyrészt színházunknak, másrészt a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadásainak is.